Tizenöt évig voltam jezsuita szerzetes. A pappá szentelés előtt úgy döntöttem, hogy a szerzetesrenden kívül folytatom az utamat. Néhány évet gyerekek és fiatalok nevelésében dolgoztam, és ezalatt mentálhigiénés képzést végeztem.
A szerzetesi évek alatt megismertem az ignáci lelkiséget, a lelkigyakorlatokat, és sok nagyszerű emberrel találkoztam. Szintén a jezsuita rendben, Jálics Ferencnek és Mustó Péternek köszönhetően, ismerkedtem meg a szemlélődő imamóddal, a csendmeditációval. Ez erős szemléletmód-formáló hatással volt rám. Megtanított arra, hogy a jézusi tanítás és az egyház hagyománya sokkal több kincset rejt magában, mint azt első hallásra és csupán értelmünkkel fel tudnánk fogni. Ugyanakkor arra is megtanított, hogy tisztelettel tekintsek más kultúrák és vallási hagyományok istenkeresésére. Mindezen tapasztalatokért nagyon hálás vagyok.
A később elvégzett mentálhigiénés képzés rendszerezte és kiegészítette a korábban szerzett tudást. A pszichológiai olvasmányok mellett szintén sokat köszönhetek Eckhart Tolle, Anthony de Mello SJ, Weöres Sándor és számos más szerző írásainak, amikből sokat tanultam.
Jezsuita éveim alatt szívemhez közelálló tevékenység volt a lelkigyakorlatok kísérése. Ezáltal sok emberi sorsot ismerhettem meg közelebbről. Mindnek megvolt a maga különlegessége és szépsége. Meghatottan figyeltem, ahogyan a Lélek minden egyes embert vezet a maga útján. Néha áldáson, máskor kudarcon, szenvedésen keresztül, nehéz döntéseket meghozva bontakozik ki, hogy kik vagyunk valójában és mi az értelme ittlétünknek.
A csendmeditációt, a „jelen-levést” egy olyan útnak tartom, ami sokunk számára könnyen hozzáférhető, elsajátítható, és segít a hétköznapokban józanabbnak, tudatosabbnak megmaradni. Segít észrevenni az élet rejtett szépségeit, segít a fontos döntések meghozatalában, a stresszhelyzetek elviselésében, és segít abban, hogy nagyobb figyelemmel és szeretettel tudjunk odafordulni embertársainkhoz. Ebben szeretnék az általam meghirdetett programokkal mások segítségére lenni.
Józsa Csaba